Egyelőre kampánycsend van, szóval politika majd holnap. Mondjuk, nem csak ezért, de az most mindegy. Van egy kedves ismerősöm, aki azzal becsmérel minket, hogy ”magyarkodunk”, pedig fogalmunk sincs a magyar költők/írók életrajzáról és műveiről.
Ennek nagyon egyszerű oka van.
Az idő előre halad és nem vissza
Büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk, és szívünkön viseljük nemzetünk sorsát, de ez nem jelenti azt, hogy érdeklődnünk kell a költészet iránt, legyen az hazai vagy külföldi.
Régen ez többeket érdekelt, egyszerű okból kifolyólag: nem volt annyira fejlett a szórakoztató ipar és a multimédia. Akkoriban az emberek otthon ültek és olvastak. Most pedig, otthon ülünk és interneteznünk vagy televíziót nézünk, mert ma ezek jelentik a szórakozást (Ez pedig nem jelenti azt, hogy primitívek és tudatlanok vagyunk, mert nem mind nízünk Maunikát vagy Esmeraldát. Vannak kulturális és ismeretterjesztő csatornák, sorozatok és hírorgánumok. Bizony… ilyeneket is nézünk a Lost, a Dexter és egyéb sorozatok mellett.).
Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk magyarok, csak más az érdeklődési körünk.
Otthonosabban mozgunk filmek vagy zene terén, még se becsmérlünk senkit, pedig el fog jönni, azaz idő, amikor nem azért piszkálnak majd minket, fiatalokat, mert nem tudjuk, hogy ki írta azt a szart, hanem azért mert nem tudjuk, hogy ki rendezte.
Elismerem, hogy vannak olyan művek, amiket illik ismerni, mert egyediek és megszerkesztettségük remek, és az íróikat tudni az alap műveltség része. A műveik megírásának pedig célja volt, olykor a szórakoztatatás, olykor a bírálat.
De nem szabad túlzásokba esni. Nem kell elvárni mindenkitől, hogy tudják, Ady mikor, kivel, merre… Ez tartozzon azokra, akiket érdekel. Nekünk elég ennyi: Góg és Magóg fia vagyok én… - Ady Endre (1877(Érmindszent)-1919)
